cserepes

cserepessé vált fátyolos évek
szárazon zörögnek
porként hullanak köröttem

idő-szelek sodornak tovább
mállik az élet szövet
számos lét már előttem és számtalan követ

égbe lebegtet és földhöz csapkod
kímélni sohasem szokott
de köszönni tartozom azt, amit elém hozott

csak a napfényre emlékezem
a mosolygó ragyogásra
biztató vetésre és önfeledt aratásra

csak dicsérem a sorsot
hálát mondok azért amit adott
elfogadtam és remélem volt aki tőlem is kapott

lebegek ki tudja meddig
az idő lassan szétrágja létem
más lesz a Mindenség, mert egyszer éltem

cserepesek már a puha ajkak
angyalok szavát hallani...
ha majd egyszer elmegyek maradjon utánam valami