ernyedt éjszaka

ernyedt árnyak lógnak az éjszakai fák ágairól
rezzenetlen némaság bújik meg a levelek között
és a halott-fehér Hold fölött
léniával rajzolt láthatatlan vonalakra
felfűzve lengenek az Idő cseppjei
színtelen ragyogás tölti be a végessé zsugorodó teret
körbe fut a csillag-lyukakkal díszített paláston
apró sötét pihéket szitál magából
ez a láthatatlan éjszakai hó belepi a várost
nehéz és nyomasztó álmokat suttog az ágyak párnáira
ahonnan beszippantják a monoton szuszogó emberek
és csak néhány kisgyerek marad vidám
éberen-csillogó szemeikben visszatükröződnek
a csillag-milliárdokon túli fények
az eonok óta fel-fel lobbanó remények
amelyek észrevétlen áttörnek minden éjszakán
és befészkelnek az ártatlanul-együgyű szívekbe