fúrt

szemetekbe-fúrt szilánkok
égetnek sötét foltokat
amit látnotok kéne
észrevétlen elrohad

kék égboltjaitokon
fekete felhőket láttok
vissza a valóság útjára
már soha nem találtok

fényeket képzeltek
éjszakai egekre
káprázataitok ellen
ugyan ki tehetne

minden szilánkotok
egy-egy elhitt hazugság
minden látomás
egy-egy eltorzult valóság

ápolt sérelmeitek
lelketekbe égtek
nem előre néztek
arcotok az égnek

látni tisztán
már többé nem is akartok
szitkozódva éltetek
és sírva meghaltok