valami furcsa

valami furcsa fájdalmat érzek olykor
valami édesen facsarodó kínt
olyan szépséges sárga-barna mosolygósat
mint ami az őszi elmúlásból visszakacsint

még fehér-altatóját nem dúdolta el a tél
de már drága kincs az arany-fátylú napfény
melegen ragyog az égbolt, de csípnek az ősz-szakállú reggelek
és fagylalt helyett forró teát rendelek

ilyenkor derűs mégis minden pillanat
hiszen didergő a reggel, de meleg még az alkonyat
valami furcsa, boldog-fájdalom átölel melengetőn
ülünk egymás mellett, mint két bolond a hegytetőn