elment

elment már és kihűlt a helye
többé senki nem élhet már vele
a szív, a mosoly és az agy
meg minden más már a múltba fagy

semmi nem maradt már a helyén
csak ülök döbbenten az üresség tenyerén
talán nem is létezett sohasem
talán csak úgy emlékezem

azok az érzések talán nem is az övék voltak
talán azok a dalok sem Tőle szóltak
talán csak a dallam létezett meg a ritmus
talán csak fordult egyet az örök ciklus

valami káprázat volt csupán amit láttam
valami, amire nagyon régóta vártam
mert elhittem valahol mélyen belül
hogy végül mégis sikerül

de elment, már a helyét sem találom
nincs már gyűrődés a gondolat-ágyon
vagyok az egész világ magam
és mégsem hiszem el, hogy vége van