forró széllel

elröpült a forró széllel
valami sivatagi sóhaj lett belőle
nem nézett hátra folyton csak előre
kiszáradt torkában a lélek mégis vacogott
miközben Ő egyre csak kacagott
eljátszotta lassan minden szerepét
eltagadta - azt hitte - minden szeretetét
vágyai porszemekként kavarogtak körötte
a Hazug Nap perzselőn sütött fölötte
érzései nyomait lassan belepték a vágy-porszemek
mélyen buckák alatt temetve volt már
ami egykor lehetett