vállam felett

vállam felett fekete álmok
fekete színeket ébren is látok
sötétbe fordult fehér menyegző
sudár büszkeség, földön elfekvő

csirákat hajtó elvetélt gondolat
elvisz a Halál búsat és boldogat
visszanézni már nagyon is késő
kicsorbult a szoborfaragó véső

port kavarnak csupán a törött szárnyak
lázálmaimban is szépnek látlak
lélektől-lélekig pókfonálba kötve
add át az életed szavakkal kötözve

tenyerembe hullik néhány forró könnycsepp
öled görcsös terhe napról napra könnyebb
felkavart hited majd leülepszik újra
hullj elém és emelkedj fel újra