simogass

simogass és nézz rám...
felhőket csavar nyakunkba az este
szemem régmúlt időkben is mindig
nyugalmát szemedben kereste

elsápadt évszázadok sövényein törtünk át
nem tudtuk honnan, hogyan
álltunk csupán és néztük
ahogy az Idő érkezik és elrohan

arcunkon mosoly volt ha fájt is
ha lángolt is a lélek hűvös volt a szó
vártunk türelmesen, mert tudtuk
egyszer ránk is néz a Mindenható

nem eltékozolt az a tengernyi idő
mit különválva a létezésben töltöttünk
hiszen a lelkünk ragyogott akkor is
amikor újra testet öltöttünk

hazatalált az oltárok füstje
most itt vagyunk, létezünk megint
az egymást ölelő Mindenségben
szemem Rád hálásan tekint

ez az ami megújulva folyton változik
és ez az ami a Mindenségben örök
minden létezésben Neked
újra mindent köszönök!