spontán-sorok/1
sekélyke képzelet szárnyaid nőnek majd emeld fel két kezed hófehér tollakkal remegve zúg a szél zuhanó csillagok suttogj csak ne beszélj találd ki hol vagyok szememből fénysugár sárga virágfejek bárhol vagy rád talál megjövök elmegyek szemtelen hétköznap felfal majd elveszít megtalál és itt hagy nevetve megfeszít