a nyugalom tengere

a nyugalom tengerében
elsüllyed egy kéz
a szem már nem látható
de még engem néz

a nyugalom tengerében
a mélybe sodródik
minden felszíni kapocs
és hullámmá oldódik

a nyugalom tengerében
elmerül az idő
fény csillan a homokon
kagylóhéj bukkan elő

a nyugalom tengerében
hullámok emelnek magasra
megül a testemen
a semmi-sincs habja

a nyugalom tengerében
lebeg az akarat
lassan a mindenben
elvesztem magamat

a nyugalom tengerében
iszapba simul a testem
a szenvtelen létezés
összecsukódik felettem