amikor megáll
amikor homályossá válik köröttem a szoba karomban megáll a vér arcomon megjelenik a vágy mosolya lehullik a kiérdemelt babér eltűnik a jelen és nem is volt a múlt a jövő pedig soha nem jön el a létezés végtelen öröksége ilyenkor bennem énekel megjelenik a csendben minden harmónia befogadom a poklot és a Mennyt mert minden ilyen pillanatban a Mindenség újra mindent megteremt létezik ami egyszer létezett és az is ami még sohasem volt én teremtek ilyenkor időt és teret a vágy felgyújt és újra elolt belőlem sarjad fény és a sötét anyag és az energia minden mindig létezik bennem csak valósággá kell válnia minden ilyen pillanat pusztulás és újjászületés határtalan képzeletem rombolás és teremtés az alkotás tüze bennem lobog én vagyok kovács és kohó én vagyok a múlékony anyagot teremtő és a halhatatlan lelket alkotó
AJÁNLOM AZ OLDALT
