körbe

vonatok futnak most körbe
ívet rajzol a képzelet
a szél önmagát utolérte
egy láthatatlan kéz vezet

sikolt az éjszaka
és meghasad az ég
nem történik semmi más velem
csak szemembe szúr a fény

csápjaikat rám tekerik
szorítanak a napok
már mindent elfeledek
csak azt nem, hogy élni akarok

nem mozdul már a szám
és bénán lógnak karjaim
lecsukódik a két szemem
és elfolynak a szavaim

mint összepréselt luftballon
pukkanni készül a létem
a szelepet nem tudom kinyitni
a tűréshatárt elértem

falevél hullik a fáról
a harmatot felissza a Nap
minden érzést eltitkolnék
de valaki folyton rajtakap

körbe fordul minden csillag
felettem az éj ragyog
körbe-körbe járok folyton
gyermek-létem csak gagyog