mikor

mikor kiürül köröttem a világ
mikor semmi nem is fáj
mert a fájdalom önmagam vagyok
akkor jó nagyon
hogy szemed melegen ragyog
mikor nehéz lennem is
nem csak élnem
akkor a legjobb
hogy semmit nem kell kérnem
mikor nem látok hiába nézek
mikor csak semmit érzek
akkor töltöd meg
hitem kiürült serlegét
és hinni kezdem
hogy lehet még
hogy van tovább is utam
talán nem is apadt ki még a kutam
ahonnan aszott lelkem erőt merít
és újra fellelkesít
amit már majdnem magam mögött hagytam
mert nem tudtam érdemes-e tovább cipelnem
létem összes terheit
de szeretetedből újra vágyat merít
a lassan mindenről lemondó emberi érzés
elhalványul minden kérdés
és válaszok már nem is kellenek
mert bizonyosságként fénylenek
szemedben a lángok
amiket nappal is látok
és elkísérnek utolsó sötét utamon

de ezt még nem hagyom...