utca-béke

egyszer csak eltűnik az utca
se kép
se hang
se illat
nem rég még senki se tudta
hogy ott van egy másik utca...

amikor az álomkép itt hagy
elhagy minden hétköznapit
minden tegnapit és mait
nem várja már a holnapot
tesz rá magasról egy nagyot
mert mit érdekli az áldott tájat
hogy a valóság ilyet csak ritkán láthat
amikor megfeledkezik magáról
meg erről a korhadó világról
elfelejti, hogy sötét van kint is, bent is
elfelejti, hogy ugyan olyan fent is, lent is
és akkor egy pillanatra felvillan az Utca
ahol a boldogság lakik
ahol minden ajtó mögött élnek Valakik
tiszta az út
a kert
a járda
minden ajtó sarkig kitárva
mosollyal köszönt minden lakó:
Térj be hozzánk Kedves Utazó!
ott van a Mennyei Béke abban az utcában
minden házában, minden bokrában
ott kéne élnünk
mostantól mindörökké

csak azt mondanánk
ha bárki fitymálná
vagy irigyelné
vagy tagadná
hogy létezik
jöjjön és nézze meg azt az Utcát
azután hagyja el minden cifra-lelki cuccát
dobja a szemétbe
égesse el amiről eddig azt hitte: kell
és költözzön ide
abból a másik utcából
a rideg álomvilágból
ebbe a láthatatlan valóságba
ebbe a békésebb önmagába