valóban

valóban eltűnik minden
valóban semmi sem ad erőt
feketén zúg a csend itt lenn
ne nézd az utcán lépkedőt

sikolts, ha azt hiszed nem hallják
sikolts, ha sivárrá silányul a rend
a partokat már sós könnyek nyalják
szirmok száradnak el odafent

valóban égetnek a lángok
valóban megfagy a gyűlölet
már semmire sem vártok
szentségnek hazudják a bűnöket

reszket a halott madár szív
reszket pocsolyában a gyöngy
bűzölög az üresen hagyott sír
élőkre hullik koppanó göröngy

valóban lenne még remény
valóban van még miben hinni
belül rohadt ami kívül kemény
minden Valami ma már semmi

valóban vége már a dalnak
valóban elfogytak a szavak
értelmét vesztette az élet
...
de akkor megtaláltalak