ernyedt

ernyedt szívdobbanások emléke
lüktet még az erekben
elkóborolt érzések nyomát
régen nem kerestem

elalszik fáradtan
a bennem rekedt dallam
azt hittem az élethez az kell
hogy mindig halljam

most a csendbe merülök
mint medúza lüktet a testem
fátyol-szerű létem megmutatja
áttetszővé váló lelkem

ernyedt akarat nem gátolja többé
az alkotás erejét
átléphetem végre
a valóság peremét

átszivárgok a Mindenség határain
egyszerre leszek mindenütt
az Egyedül megszűnik
és csak mi létezünk Együtt