hajnali szürkület
korán hullt le szürkület reggeli fátyla korán sírta rá könnyeit a hajnal a fákra kopárodó ágak bénultan nyújtóznak ág-hegyeik itt-ott a ködből kinyúlnak mintha a reggel valahol elveszett volna mintha ezentúl többé Nap sohasem gyúlna