vihar volt...

vihar volt...
az szórta szét a csendet
azóta porosodik
eldugott odúkban a szó
azóta nincs jelen
és a jövő is mulandó

leverte vad vihar-zuhatag
a szárba szökkenni vágyó
reményeket
kiröhögte a csapdosó villám
az ilyenkor haszontalannak ítélt
erényeket

és a szivárvány elmaradt
nem tündökölt mint ahogy
napfényben eső után szokott
bár próbált lábra állni
és éledni a derű
de rögtön el is bukott

nem jött el a feloldozás
a vihar utáni nyugalom
nem bújt elő a Nap
és nem csillant fénye a romokon