|
utazom
2012.02.19. 08:57
utazom
utazom
vonatom száguld át a napokon
mellettem üres székéken ülnek
akik megmenekültek
akik már leszálltak
és itt hagyták ezt a zötykölődő
rázkódó
zakatoló tákolmányt
helyükön ma is látom őket
az áttelepülőket
emlékeik itt zötyögnek velem
a hangokat hallom a zakatoláson keresztül is
érintésük minden rázkódásban megtalál
utazom
vajon meddig megy a vonatom
vajon meddig jön még velem
ami elkísér
a szerelem
és a szeretet
ugye velem utazik még
valamelyik kocsiban itt van még a józanság
a remény
meg a bátorság
és a becsület sem hagyhatott magamra
talán nem hiába haragítottam magamra
sok sunyi ajánlattevőt
aki a lelkem vette volna meg
...de mégsem volt olyan összeg
utazom
ezen a vonaton volt hideg és forróság
dideregtem és izzadtam is
volt hogy azt sem tudtam
hová, merre megyek éppen
csak úgy elkísértem a síneket
és kíváncsian lestem hová jutok
ki száll le és ki lép fel a peronon
élveztem hogy folyton változott a kép
és örömmel laktam be a kupét
kihasználva minden adódó lehetőséget
hogy teljessé tegyem a képet
mit a világról
az emberekről születésemkor magammal hoztam
miközben én is egyre csak változtam
utazom
még tart a sín
még kattog
még bennem is visszhangot ver a monoton ütem
...ez ...az ...életem
...ez ...az ...életem
még érzem a rándulásokat
amikor egy-egy új szakasz
hirtelen a kerék alá rohan
és néha fékez is a szerelvény
mintha azt üzenné az engem nézőknek
még megy a vonat de néha elfogy már az erő
hát gyertek újra elő
Ti kedves ismerősei a múltnak és a jelennek
adjatok új reményt a Jövőmnek
...
hogy érdemes legyen még utazni tovább
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
