|
fekete hajnalok
2012.03.11. 10:04
fekete hajnalok
fekete hajnalokba szúrt szegek
sohasem állok, mindig csak megyek
az éjszaka lassan elpárolog
a sötétség egyre körbe csorog
elszivárognak a surranó neszek
ma égig nőnek a komorodó hegyek
levél-szárnyaikon a fák magasba szállnak
ez az amire évszázadok óta várnak
látni a mély-kékbe fúródó gyökereket
olvasni lehet a galaxisokba rejtett üzenetet
aranyszálakkal szőtt szőnyeg fut előttünk
díszítésnek sárgult életeket kerestünk
lépteink alatt futnak el az évszakok
örökké válnak a hajnalok és az alkonyok
húrok feszülnek a végtelen percek között
gyász-dal zeng az elhibázott teremtés fölött
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
