Szemed nyitva, a pupilla nő.
Betódul tárt kapuin a rohanó idő.
Fejedben kavarognak, kergetőznek
társkereső múlt, jelen és jövő.

Szemed nyitva, a dermedt csendet figyeled.
Érzékeid élesednek az ösztöneid követed.
Távolodik már anyagi léted,
szellemszárnyakon repülsz megkettőzve élted.

Ritmust az anyag ad a létnek,
hullámain születik az élet.
Te is megnyugszol, már csak lebegsz,
átéled, befogadod a végtelent.