és felrepült
akkor értettem meg mit jelent
mit jelent az álomszörnyek
vad démoni tánca
ezer vigyorba torzult
arcukon az örömök ránca
féktelen tüzek lobogása
száguldó szelek tombolása
fémek utolsó sikolya
a Föld végtelen iszonya

repült és már tudtam
tudtam, nem bújhatok
betonbunker nyirkos ölébe
elevenen a halott sötétbe
üvöltöm, hogy tüdőm
szakad ki, had hallja
hallja csak akárki
most is hiába
reszkető kezünket
kulcsolni imára

és felrepült
csak akkor érted
csak akkor érted majd meg
hogy a posványszagú elmúlás
ezüstösen csillogó halálmadara
készen áll és vár
egy pillanat, csak egy
fémesen-könnyed szárnycsapás
egy villanás, csak egy
másodperc és vége már

repült
és tudod már
tudod már Te is
nem Isten ver
nem Ő van ellenünk
tébolyodott agyú ember-szörnyek
adják át a múltnak
mi a jelenünk volt
s nem marad utánunk
még rádioaktív gondolat sem