Süketen hullnak a szavak
a magányos csendben.
Vakon bámulnak a szemek,
hiába kutatnak a fényes sötétben.

Bizonytalan kereső kezek
érintésre várnak.
A magány szomorú
színt ad a szobának.

Egyedül vagy
és nincs reményed.
Ha egyedül vagy
nincs is mit remélned.
Egyedül vagy
és körül ölel a homály.
Ha egyedül vagy
egyetlen társad a magány.

Egyedül vagy,
de őrizd a lángot.
Ha egyedül vagy
a lelked gyújt csak lángot.
Egyedül vagy,
de vagy még a világon.

Ha egyedül vagy
Te vagy minden a világon.