furcsa ez a takaró itt a lábam előtt minden megölt levél a földhöz lapul és lágy hangot kölcsönöz lépéseimnek őszi Nap kísér és halk pendüléssel törik szét az aranysugár és a fénykorona hanyatlani kezd az alkony utamba áll és tovább nem ereszt a sűrű homályban szinte elveszek