Lassan elporlad, mint földre hullt levél,
eltűnik, mint a virág-illatú szél.
Mint harmat cseppen le fűszálak hegyén,
zuhan és csendes sóhajjal véget ér.
Egy pillanatnyi zavar csupán a lét
a mindenség kavargó kék tengerén?
Azután elsimít mindent a remény...
visszatér lassan a nyugalom belém.
Ami megmarad belőlem örökre,
változást hoz megszülető körökbe.
Gazdagabb lesz az ismétlődő idő,
elmosódik a múlt, jelen és jövő.

 Micsoda öntelt gondolatok ezek...
 ...de amíg így hiszek, addig létezek.