sima voltál
2012.07.15. 06:49
sima voltál
sima voltál és olyan édes
tudtam, ez nem is lehetséges
csak lázálom, vad képzelet
ami napok óta feléd vezet
menekülni még sem akartam
Te nem futottál el, én is maradtam
láttam az arcod és láttam a kezed
éreztem illatod, nem tudtam a neved
de kit érdekelt az a néhány betű
az élet anélkül is szép és egyszerű
minek a név és minek a szó
amikor anélkül is épp olyan jó
mert akkor már pontosan tudtam
ki az akihez közelebb jutottam
minden heverészős délutánon
minden álomtalan éjjel az ágyon
azt az utat hozzád tapostam
amit azóta kutattam
hogy az első lélegzet belém hasított
mikor ez a világ először belém ordított
hogy itt van és lám csak fiúgyermek
akit az Isten azzal vert meg
hogy folyton önmagát keresse
de amit másban talál csak azt szeresse
meg hogy megfelelő nőt találjon magának
meg hogy alapja legyen egy családnak
azután azt vegye észre hirtelen
hogy a sok munka után is nincstelen
és ha mégis élni szeretne
és ha boldogságot keresne
akkor küzdenie kelljen éveket
amíg meg nem unja az életet
és ha összetörve hever egy díványon
csak merengjen újra el azon a vágyon
amikor a fülledt nyári délutánok
hozták magukkal újra azt az álmot
amelyikben olyan sima voltál és olyan édes
talán nem is voltál lehetséges...
de lehettél volna vagy még lehetsz
álom maradsz örökre vagy még eljöhetsz...
és akkor a kinyújtott kezem
elért hozzád és már elhiszem
hogy az a kép nem álom volt soha
hanem a jövő biztató mosolya
|