|
balgaság
2013.01.07. 08:15
balgaság
balgaság elégett végül
mint száraz ág a tűzben
fejünk felett az ég vénül
sárga földbe zászlót tűztem
édes árnyait a hosszú napoknak
visszakérni nem fogom
fehérre meszelem a lábazatot
ami megmaradt azt kidobom
sivító éjszakai órák
behúzott függöny a jövő
csattogva száll az éj ránk
megtapos minden csörtető
ne nézz hátra nincs ott semmi
ami előre hajthatna minket
olyan ez az egész történelem
mint egy elnéptelenedett sírkert
kihajtott végre a fehér virág
ártatlanná váltunk újra
most induljunk ki a fényre
egymás árnyékába bújva
félve settenkedünk előre
olyan idegen maradt a világ
lassan nyílnak ki szemeink
vicsorog a lelkünk reánk
semmit ér az önsajnálat
a büszke alázatot tanul
kiértünk a fényre végre
de máris bealkonyul
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
