vándormadarak
2013.01.17. 07:23
vándormadarak
ott repülnek az ég peremén
de nem tűnnek el örökre
apró pontok csupán
és nem ékezetek körökre
elvándorolnak a messzi ismerősbe
oda ahonnan érkezni is szoktak
nem visznek magukkal semmit
hiszen semmit sem hoztak
milliónyi fáradt szárnycsapás
felkavarja az eget
néha lentről még utánuk
egy-egy szaladó kisgyerek integet
siklanak égi írásjelként tova
menekülnek a hideg elől
mert a hideg ha a szívig hatol
minden életet megöl
de múlnia kell a télnek
és majd visszatérnek talán
akkor amikor minden élőt
újra simogat a napsugár
|