sötét éjben
zord csillagok árnyékában

erdő sűrűjében
elrejtőzve a fákban

elbújva saját tested mögé
lesve a múlt árnyait

valakire várni
és semmit nem találni

tiszta hitűek között
esendő lélekkel

mámorok éjszakáján
bűntelen testtel

Van más, mint várni
az árnyak tömegéből kibontakozó,
gyarló testünk csábító örömét?