Sötét a kép,
nem látom csak
a fény emlékét.

A foltok sárgák,
pirosak, fehérek.
Suttogó árnyak
lassan elérnek.

Mély, nehéz sóhaj,
vibráló ködfátyol.
Könnyű pára választ el
a világtól.

Ne higgy,
buta szavaknak!
Ne várd,
hogy megmaradnak!

Elszállnak.
Pillekönnyűek
és nem várnak.

Nincs már idő,
nincs már kép.
Nincs megértés,
nincs féltés.

Feledés sincs,
mi enyhet ád.
Csak jelen van
és fájdalom.