soha semmi nincs
ami kellene
ami van csak álom
csendesen alszom
s látom a múltam
néz rám távolról
semmiből sem tanultam
szégyenlem,
mi meg sem történt
kívánom,
amitől remegve féltem
vágyom
érintésed borzoló
melegét
sírni szeretnék
de azt sem merek
magányomban
szememre ülnek
a könnyek
halkan súgva
nevedet mondom
bőröd álmomban
perzseli csókom
olyan mint a valóság
pedig csak álom
elveszett és
soha meg nem találom

szomorú magányom
tovább kísért