vijjogó virág-fájdalom
libbenő léptek hímporán
némán melegít a Nap
minden kopár

sivár, mint csont-lelkünk
keményre aszott, dobbanó szívünk
miért nem ébred
érzés bennünk

nem hallik át a szó
ha nem kiáltasz
dübörgő gépek zaján

kinevetik a grimaszt
mit mosolynak hívtak
és örömet jelentett egykor talán

kegyes világ
bocsáss meg nekünk
bocsásd meg
ha már nem szeretünk

higgy bennünk
hidd, hogy megváltozunk
s talán majd újra
találkozunk