semmi-szürkeség
2013.03.14. 12:24
semmi-szürkeség
semmi-szürkeségbe veszik el a Nap
nem is látom ami körbevesz
nyitott szemekbe köd szivárog
felidézem az emlékeket
megfakult látomások
a túlsó partról intenek felém
belém kúszik egy dallam
megismerem - ez az én Zeném
ritmusa éltető dobbanás
ereimben a vérem hajtja
dallama ringató vallomás
a test mozdul de a lélek hallja
elvonul előttem minden mi voltam
látom a sosem-volt éveket
valóság-tükörkép amit látok?
vagy megcsal az emlékezet?
belém ivódtak évmilliók vágyai
az ős-gyűlölet és az örök szeretet
hordoztam a Kezdet óta gyűjtött
fájón vagy édesen sajgó sebeket
amire vágytam azt sosem rejtegettem
bár néha féltem őszintén elmondani
mégis megszületett valahol az
aki képes volt így is meghallani
összekapcsolt szavakat küldök szét
sorokba zárom az érzéseket
mind eltalál azokhoz a lelkekhez
akik miatt meg kellett, hogy szülessenek
az Idő majd ítél itt töltött éveim felett
semmi-szürkeségbe beleolvadok lassan
úgy hiszem megtettem amit meg kellett tennem
ennyim volt csupán amit szétoszthattam
|