A kérdés
2013.06.25. 10:27
A kérdés
Elnémult és csendbe süllyedt minden ami körülötte volt.
Nem világított feje felett a Hold és a csillagok is csak hunyorgó távoli gyertyafényeknek tűntek.
Ült és a tűz elhamvadt parazsa helyén fel-felkavargó hamuba nézett.
Nem nagyon értette az egészet.
Nem értette mi történik, mi múlik el és mi születik.
Hallotta a szívét dobbanni, az ereiben a vérét lüktetni.
Érezte ahogy meg-meglódul és meg-megáll, neki iramodik és körbe jár.
Érezte, hallotta ezt már máskor is, de most valami más volt mint lenni szokott...
Hirtelen eltűnt minden.
Már nem látta a hamut, nem hallotta a szívét, nem érezte a vért...
A Semmi vette körül.
Lassan belészivárgott és kitöltötte.
Kezdett feloldódni...
Már nem volt sehol és mindenütt megjelent.
Idő és tér már nem létezett.
Mindenütt ott volt, de nem volt jelen.
Mozgás nélküli kavargó, hullámzó létezésben eszmélt fel.
Minden jelen volt ebben a létezésben:
A végtelen idő - éppen most!
A végtelen tér - éppen itt!
A végtelen szeretet - éppen...
...de ki tudja honnan, előkerült egy gondolat...
...egy kérdés kezdte magához vonzani énjének szétterült részecskéit
A kérdés fényleni kezdett és egyre erősebb formákká alakult.
Már látni és hallani is lehetett:
Mindez minek?
A kérdésen gondolkodott amikor magához tért. A kialudt tűz előtt ült és az egykori parázs helyén fel-felkavarodó hamut bámulta.
|