vissza hozza
2013.07.16. 15:55
visszahozza
visszahozza egy-egy illat a régi estéket
amikor még ott égett a konyha asztalon
az a petróleum lámpa aminek üvegén a korom
egyre halványodó csíkot rajzolt
és azon a nyomon felszállt a láng és a füst
az árnyékok meg sárgán imbolyogtak a falakon
az éjszaka sötét volt azokon az estéken
csak ez a lámpa pislákolt
és a messzeségben egy kutya ugatott valahol
tétován lebegett a hang a házak között
majd szétoszlott és az újra lezuhanó csendbe
beleszövődött a sparheltból
a kukorica csutka pattogása
ahogy izzón élő-lélegző meleggé változott
és fénye megült kipirult arcomon
a lámpa és a sparhelt sápadt fénye
a szoba közepén találkozott
összefonódott és meghittséggé változott
ilyenkor a közeledő éjszaka sem riasztott már annyira
pedig gyakran egyedül vártam haza
a munkából érkezőket
és a fáradt felnőttek csak keveset szóltak
betakartak és aludni mentek ők is
de a lámpa fénye tovább őrizte azt az estét
gyakran egészen hajnalig
amikorra az izzó csutka-rúdból már eltűnt a forróság
és csak a szürke-fehér hamu maradt
és érintésre szétporlott
mint az elmúlt pillanat
mint azok az esték amiket visszahoz egy-egy illat
...
ezek a képek örökké váltak
és folyton rám találnak
mert valahol benne vagyok minden régi lángban
minden vörös-sárga izzásban
a lámpa fénye itt lobog bennem
és ma már én őrzöm a meghitt együttlétet
...most is...
amikor hirtelen sötét lett
...
csendben pislákolva várom a hajnali derengést
|