ahogy a...
2013.10.23. 10:01
ahogy a...
ahogy a Napba zuhanó üstökösök
szórják szét végső sóhajukat
éppen úgy voltál nekem az utolsó menedék
ahogy az éjszakai égboltra felfestett csillagok
olvadnak a hajnal tüzébe
éppen úgy olvadt fáradt lelkem is tebeléd
ahogy a füvön szétszórt angyal-könnyek
lebbennek láthatatlan táncra a napsugaraktól
éppen úgy tetted könnyűvé sorsomat
ahogy a szomjas föld magába issza
tikkadt-nyár záporának patakzó verítékét
éppen úgy tetted valósággá imádságomat
ahogy a vándormadarak ájultan-zuhanó röptében
benne van az örökké hazavezető út üzenete
éppen úgy voltál mindig a végső cél
ahogy a végtelen számtalan végesre bomlik út közben
és részekből tapasztunk tört-egészeket
éppen úgy lettem teljes amikor megjöttél
ahogy a hallgatag Űr kitölt minden ásító teret
elnyel minden létezőt és meg is teremt
éppen úgy oldottuk fel... és alkottuk újra Önmagunk
ahogy anyag és energia egymásba végnélkül átlényegül
mert az isteni-kódok ritmusára lüktet a Létezés
éppen úgy változunk... és mégis Egyek maradunk
|