|
szállott
2013.12.12. 10:04
szállott
szállott az éjszaka száraz homálya
csend volt és kristállyá dermedt a lég
halk lélegzet szakadt fel néha
és egy suttogás: "Uram, ne még...!"
fekete csíkokban száradt homlokra a fájdalom
alig lüktetett már a lassan elfolyó élet
az erő elhagyta már az elernyedt testet
de még ott lebegett valahol felettünk a lélek
szállott a sóhaj és tétován tört a magasba
szétáradt majd erejét vesztve a földre zuhant
tehetetlen mozdulatok haltak el bennünk
felszáradt a könny mielőtt szemünkből kibuggyant
valami remény után kutatott elárvult létezésünk
hogy még maradni tudjunk a földi-világon
álltunk mozdulatlan, körülvett sötétségünk
arra vártunk, hogy a hitünk fénnyé váljon
szállott a ködből-derengő hűvös hajnali szél
reszketni kezdtünk, mint bármely hétköznapon
láttuk a dombokat, a fákat, a port a talpunk alatt
megdöbbenés ült a fáradt-ismerős arcokon
kakas és szamár hangja kapaszkodott fel hozzánk
mindennapi-zajokkal indult egy újabb napunk
azóta dolgozunk, eszünk és élünk is néha
de lélekben mind ott fent a hegyen maradtunk
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
