kuksolva
2014.01.10. 11:00
kuksolva
sietve lebben el egy papírlap
röptében felém fordul
falhoz simulok
talpam csikordul
egy gyűrött újságba-szédült képen
kuksolok ott a fal tövében
mint a kezét felemelő szégyenlős gyilkos
ha a vaku a szemébe villan éppen
nézek magam elé
a tenni, szólni nem tudó jós mai alakja
a rémült és bamba emberiség
egy magányos tagja
igen ennyi vagyok érzem
ez lehetek talán
és lassan felemelkedik
árnyékom a kihalt utca falán
a hajnali hidegben reszketve
elindul és itt hagy
az egykori láng a lelkemben
szomorúan megfagy
kuksolok ott a fal tövében
a reménytelenség súlyát érezve
szégyennel a szívemben
ami testem görnyeszti össze
|