sarokban
2014.01.10. 11:01
sarokban
sarokban falevéllel játszik a szél
dobálja, elkapja, forgatja folyton
csak zörög a száraz levél
barna aszott testét mennyi vihar verte már
vastagon szárad rajta
az útszéli sár
repülni...
mindig repülni szeretett volna
lebegni az égen
és nem fuldokolva bújni a porba
suhanni messze-messze...
szabadság kápráztató szárnyain
elröpülni tengerek felett
megpihenni a hegyek ormain
puszták füvén gurulni tova...
ahol paták alatt hajlottak a füvek
és a hegyek ormairól
minden felleg csak neki üzent
virulni örökké...
ó, bár csak tehetné
hogy nem hullik amikor a többiek
és az elmúlást örökre feledné
de most...
lassan porlad el a földön
kis mosoly még átvillan rajta
érzi, hogy az anyag így sem börtön
a sarokba már új levelek hullnak
zörögnek, forognak
és valami öröklétről álmodnak
|