klasszikussá
2014.06.06. 17:14
klasszikussá
klasszikussá deresedtek
az újnak álmodott álmok
újabbakra
már régóta nem is várok
állok ablakom sötétjében
és kinézek a felhő borította városra
holdfény csillan távoli házak tetején
mintha minden nem is így volna
visszanézek és látom, hogy az ágyban
mozdulatlan-mélyen alszol
melletted ott alszom én is
- hiszen hozzám tartozol -
de ki vagyok akkor én
aki itt állok az ablak előtt?
ki vagyok én
aki nézem a két szendergőt?
klasszikussá deresedett
rég megvalósult álmom...
minden éjszaka visszanézek az ablakból
és közössé vált álmunk csodálom
|