|
savanyú volt
2014.08.04. 11:02
savanyú volt
savanyú volt a nappal
felettem elszállt egy angyal
és csönd terült el köröttem
senki sem látta, hogy megjöttem
elhevert az utcában a történelem
de még azt sem értettem, hogy mi történt velem
ki is tudhatná biztsan a sorsát
amikor valami keserűség fojtogatja a torkát
és legszívesebben ordítana teljes erőből
hátha valami lezuhan a levegőből
ami végre egy kis nyugalmat jelentene
nem volna már se kép, se szó, se hang, se zene
és talán nem is hiányozna már semmi
főként nem az amit minden nap muszáj megtenni
mert bilincsbe verve vergődik a lélek
azt kérdezi: Szerinted még élek?
hát honnan is tudhatnám én erre a választ
amikor a mindennapok percnyi-posványa eláraszt
ki az aki törődik a lelkével
amikor a szívét markolja a kezével
mert olyan gyakran szorul össze
hogy már lélegezni is alig tud közte
és a dobbanások olyan bizonytalanok
mint a létezni-bátortalanok
egyre halkuló szavai
amiket már nem is hallani
mert már ki sem mondják
csak maguknak súgják
és napról napra egyformábbak lesznek
nem is nevezném őket üzenetnek
csak valami iránymutató
amit a zsolozsmázó
hajtogat újra meg újra
míg a szív meg az ész is megtanulja
és a lélek sem tehet mást mint hogy elfogadja
magában minden nap ezt mondogatja
"...csak túlélni, csak átvészelni,
csak nem szólni, csak csöndbe lenni..."
így talán a test megmenekül...
és már senkit sem érdekel, hogy a hit megszégyenül
hogy igaz-embernek már nem mondhatjuk magunkat
hogy a lélek alázat helyett, csak megalázkodni tanulhat
az ész megszégyenülve, szűkölve bújik a sarokba
és bár egyre többször kidagad az aorta
éltető oxigént már alig-alig szállít
mégis dúskáló-bőséggel ámít
aki a pofánkba hazudja, hogy milyen az életünk
hogy jobb sorsot nem is kérhetünk
ettől egyre sűrűbb lesz a vér és mérgező a nyirok
össze szorul a száj és a szívizmok
és ki tudja meddig bírja még
mikor lesz végleg elég
amikor vagy megpattannak az erek
vagy ökölbe szorulnak a tenyerek
senki nem tudja ez mikor jön el
lehet távol, de lehet nagyon közel
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
