|
Ezer Éjben
2014.08.04. 11:03
Ezer Éjben
Ezer Éjben fuldokolva vergődnek a napok
Ezer Éjben soha nem láttom hogy hol vagyok
fájó-sötét és megint olyan mint minden más
csak ez van folyamatosan és nincs folytatás
ó milyen nagyon nagy a csendesség néha
amikor ránk borul a sötétség-tojás bűzölgő héjja
semmit nem látunk és minden mozdulatlan
várjuk a hajnalt és kómában létezünk öntudatlan
úgy tűnik soha nincs vége az Ezer Éjszakának
ha zaj kel valahol tudjuk, ránk vadásznak
csak átvészelni akarjuk a vánszorgő időt
csak talpon maradni és nem elbukni a harc előtt
Ezer Éjben megvillan néha egy-egy penge
Ezer Éjben mintha a kezem néha felmelegedne
forróság önt el és vadul zakatol a szívem néha
talán mégsem vagyok-leszek semmitérő léha
egyszer váratlanul rátalál majd kezem a kezedre
érezni fogjuk ugyan azt, mind, pontosan egyszerre
egy ütemre lendül majd a kezünk meg a lábunk
összetörjük a sötétség-tojás héjját, ha egymásra találunk
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
