vak-fényben
2014.09.30. 12:44
vak-fényben
vak-fényben fürdik a szó
vakon, hidegen söpör végig az üres tereken
felcsap a felhők fölé
szétterül a magányos köveken
vak-fényben ázik az utca
sötét, kemény, csúszós-rideg
érzéketlen-kihaltan csendes
mint a halott ideg
vak-fényben árnyékok tűnnek el
meghal a tétova mozdulat
mégis mintha ott állnánk
a távolban úszó ablakok alatt
vak-fényben tündököl a város
az elhazudott álmok elúsznak, tovalibegnek
az emberek lucskosan
ázott-izzadtan pihegnek
vak-fényben keressük jövőnket
az örök-éji csillag-sátor alatt
és észre sem vesszük
hogy minden álom csak egy halott pillanat
|