szánalom hajtotta
2014.10.11. 06:25
szánalom hajtotta
szánalom hajtotta felhő-brokátok
már alig hallani ahogy kiáltok
végtelen fonalát a fennkölt időnek
tovább lendítem és nem várok
lángoló isteni-üzenet
bokrokon vibráló vágyak
csipke a szemed
csak nézek utánad
nem hiszek már a fakuló nyárnak
nem hiszek tobzódó ősznek
tudom, hogy a tél fagy-csápjai
mindig mindent legyőznek
álmodó-szürke pirkadat
feketére festett alkonyok
visszanézek a hegytetőről
miközben még mindig itt vagyok
ezerszer csodált árkok szélén
újra kinyílik majd a virág
simává kopott éjszakák végén
újra tudok emlékezni rád
|