szépnek láttam
2015.01.08. 09:30
szépnek láttam
szépnek láttam...
...és azt hittem így maradhat
úgy éreztem repültem
pedig már a földön feküdtem
és a ruhámon ott csillogott a harmat
egy-egy könnycseppje az avarnak
mintha az élet bújt volna elő
az erdő felett az a nagy felhő
hogy bodorgott-gomolygott
végül belebonyolódott
a felnyúló ágak közé
és a madárdal fölszállt a levelek fölé
megtalálta a ragyogó Napot
amit valaki ott hagyott
magányosan a kék-tenger semmiben
majd mint ketchup-csepp a szendvicsben
lassan szétkenődött az égbolton
mint lámpafény a vérfolton
és megcsillant a tükörképem
valami árnyékon a sötétben
elbújt egy eldugott sarokban
gyöngyszemként rejtőzött a homokban
és a szél nem rebbent
hogy megtörje a rendet
és eltakarítsa végre
ami ráfröccsent az égre
ami rejtve volt az rejtve maradt
nem nőtt föl az új gondolat
és én még akkor is szépnek láttam...
hiszen jobbat nem találtam
hiába álltam
és hiába vártam
folyton körbe-körbe jártam
míg elfáradt és elbotlott a lábam
de nem találtam
és nem is láttam
ám valahol mégis tudtam
hogy valahol mégis ott van
ahol még nem kerestem
és nem tehettem
hogy megállok
bár nem reméltem, hogy találok
egyszer mégis villám hasított a csendbe
vihar kapaszkodott a megszokott rendbe
szétzilálta a megcsontosodott időt
felkapta a reményvesztett keresőt
rettegtem és megborzadtam
kapaszkodót nem találtam
minden széthullott köröttem
önmagamon kívül kerültem
és amikor már minden szétesett
amikor lezárulni éreztem a végtelent
akkor hirtelen megtalált
és kéretlenül is mellém állt
és elhalványult minden fény amire addig vártam
fakóbb lett minden amit addig szépnek láttam
kiegészült minden ami csonka volt bennem
megértettem miért is kell még léteznem
a keresés ami addig hajtott elcsitult
jelenné vált a jövő és a múlt
úgy éreztem benne találkoztam igazi Önmagammal
tőle telt meg a lelkem új dalokkal
Együtt voltunk végre ismét és újra
egymást láttuk egymással szembe fordulva
és tudtuk
hogy többé már nem kell keresnünk
mert Egyek voltunk és most ismét Egyé lettünk
|