elhallgat
2015.04.16. 07:40
elhallgat
elhallgat és pusztít az öncsaló emlékezet
hiába szorítom ökölbe a kezemet
kicsusszannak az elmúlt pillanatok
én meg itt maradok
és a rohanó időt bámulom tehetetlen
néha arra gondolok: lehetetlen
hogy így szaladjon el az egész hátralévő
hogy így összezsugorodjon a létező
mintha csak egy-egy röpke gondolat lenne
minden év és benne én meg Te
nézzük a rohanást és kapaszkodunk egymásba
mert talán csak az ölelés ami szét nem válna
akkor sem ha minden ezer darabra hullik
akkor sem ha minden ami van elmúlik
és ki tudja mikor áll össze megint Valamivé
ami éppen most hasad szét Semmivé
a csendbe veszik el minden kiáltás
hogy még így is hallak az kiváltság
a sötétség elborít minden fényt
mégis értem szemeid üzenetét
mozdulatlanná dermed az egész mindenség
de még életben tart egy tőled érkező érintés
|