esti utcákon
2015.05.07. 06:48
esti utcákon
estékbe borult utcákon óvatos léptek
ne lássák a lesbenálló árnyak mennyire félek
ott elől vár már rám valami elmosódó alak
fülembe rém suttogja: annyira vártalak...
kettesben vagyok megfoghatatlan félelmeimmel
ilyenkor magányos csak igazán a gyermek-ember
gyakori érzés volt ez - gyermekkorom végig kísérte
kaján vigyort rajzolt gyávaságom a mézga-sűrű éjbe
apró-korom óriás-félelmeit végül racionális agyam törte szét
de még ma is mindegyiknek lelkemben hordom gyökerét
képzeletben azokon az esti utcákon néha most is lépkedek
ilyenkor félelmeim újjászületnek és halandóságomra ráébredek
|