|
kihűlt
2015.05.22. 10:42
kihűlt
kihűlt tüzed, a lángjaid elillantak régen
csak vágy-keserű korom maradt az égen
szürke közöny-hamu fedi a mindennapok perceit
néha üvöltesz belül, de az semmin nem segít
gyakran szeretnél rohanni, mindegy hova
de mégsem mozdulsz csak ülsz tovább, mosolygó-ostoba
vágyakozva a kegyetlen vihart várod
ami megszaggat, de felszítja haldokló zsarátod
tompuló érzékeiddel keresed a boldogságod
csak legalább fájna valami - azt kívánod
feláldoznád magad boldog-kínok oltárán
tested gyönyörrel égne el a szenvedély parazsán
a vad szél ha megkívánna nem kérdeznéd...
csak ragadjon el végre!
boldoggá tenne, hogy számára fontos vagy
játszhat veled kedvére
ha tajtékzó ár kap el nem kérdeznéd...
csak sodorjon el végre!
boldoggá tenne, hogy téged akar
játszhat veled kedvére
amikor tomboló tűz marna beléd nem kérdeznéd...
csak égessen el végre!
boldoggá tenne, hogy táplálhatod
játszhat veled kedvére
és ha egyszer a mohó vágyak valósággá válnak
nem kérdeznek semmit szerelemet találnak
tombol majd kín és gyönyör teljes odaadásodban
tudod, hogy ez olyan tűz mi soha el nem lobban
néha csitul a vadul égető szenvedély-máglya
de a tüzet becéző szó és szeretet vigyázza
tesed-lelked egyé válik a folyton újjászülető boldogságban
Pokol és Menny összeforr a tökéletes emberi harmóniában
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
