|
benned robbannak
2015.08.25. 07:53
benned robbannak
benned robbannak fel a szavak
csak hallgatod őket és nyugtatni próbálod magad
arcodba vágódnak kíméletlenül
Te meg csak ülsz tehetetlenül
néha még önkéntelen belendül a kezed
de már röhejes ahogy ezt teszed
magad sem érted, hogy miért
és (főként) kiért
hadonászol össze-vissza
az elrabolt éveket - úgy hiszed - senki nem adhatja vissza
néha talán úgy érzed
ezzel a gesztussal eléred
hogy legalább a jövőd legyen elviselhetőbb
de könyörgöm gondolkodj előbb
ha folytan csupán legyintesz
vagy a TV előtt beintesz
attól ugyan mi változik?
talán ami rossz az magától távozik?
és ha valami csoda miatt így is lenne
utána ugyan mi jöhetne?
megdolgozott vagyonunkból semmi nem maradna
nem lenne már amitől közös szekerünk haladna
mert vinné mind magával a begyűjtött harácsot
és hidd el azután sem ehetnél kalácsot
mert nem lenne már sem munkád, sem pénzed
hiába hiszed, hogy segít ha a politikust lenézed
ha te magad nem foglalkozol a közzel
akkor minden segítségre szorulót te magad löksz el
ha pedig elhiszed az uszító szólamokat
akkor csak lealacsonyítod önmagadat
komolyan azt hiszed, hogy minden bajodról mások tehetnek?
szánalmas ha ettől érzed magad különbnek!
azt gondolod attól nagyobb leszel
ha folyton új ellenséget keresel
mert neked mindig kell egy bűnbak
amit az aktuális vezér eléd rak
és azt mondja: Nézd meg! Minden rosszról ez és az ilyenek tehetnek!
Rúgj bele és érezd magad bűntelennek!
Te meg elkeseredetten rugdosod
és magadban egyfolytában mormolod
a szádba adott hazug érveket
de érzed, hogy sekély ez az élvezet
mert néha józan pillanataidban látod
hogy ettől semmivel nem lesz élhetőbb a világod
sőt talán még azt is észre veszed ahogy az uszítók összenevetnek
és ilyenkor önmagad kicsit szégyenled
benned robbannak fel a szavak
csak hallgatod őket és nyugtatni próbálod magad
én meg csak arra várok már évek óta
mikor szalad fel igazából benned a pumpa
mikor mersz végre szembe nézni azzal a tudattal
hogy hülyének néz az aki folyton magasztal
bár elvakult hittel iszod minden szavát
ő gátlástalanul és röhögve ver át
miközben Te képzelt ellenségekkel kelsz birokra
ő ráteszi a kezét minden vagyonra
azután pofátlanul másokra mutogat
hogy ők élték fel a jövődet és a múltadat
nem hiszi, hogy valaha is lesz annyi eszed
hogy ezt a folyamatos átverést észre veszed
azt hiszi, hogy mindig csak sikert arathat
és örökre pökhendi vezér maradhat
de időnként megcsillanni látom a tekintetében
lassan elveszik saját bűvöletében
már nem tudja mikor hazudik és mikor mond igazat
időnként össze keveri a szavakat
és a sok hazugság már nem kapcsolódik egységes egésszé
bár az utolsó szó még mindig a vezéré
de a sok haszonleső szervilis már ugrásra készen várja
mikor kell rátámadnia eddigi urára
hogy még időben mások szolgáinak álljanak
nehogy véletlenül becsületes dolgozókká váljanak
benned robbannak fel a szavak
mert Te el nem adod marad
ezért gürizned kell éjjel és nappal
és mégis gyakran üres előtted az asztal
de a felrobbanó szavaktól erősebben szorul össze
az ember gyomra, szája és az ökle
valahol ott benned már érlelődik a pillanat
mikor ledöntöd majd a képzelt falakat
végre kezedbe veszed saját sorsodat
de addig is: tiszteld a másikat!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
