kövek olvadnak
2015.11.17. 06:43
Komáromi János: kövek olvadnak
kövek olvadnak járdák
simára koptatott léptei alá
simulnak a szavak
kiszáradt nyelvem
mintha mondaná
fáradtan pilinckázik egy száraz levél
tört gallyakat rugdos a délután
felhők nincsenek
csak az űr-kék ég
emlék-szavak egy cédulán
elfolyik mellőlem árnyékom
az eső arcomba ver
felettem sötétedik lassan
bennem már a Hold ragyog
az Idő magához ölel
misztikus-feketére festi
álmaim szőnyegét az emlékezés
lebegek távolodva önmagamtól
de mindig visszahúz
a szűnni nem akaró létezés
|